Én nem tudtam, hogy éjjelente gyakran fulladozva ébredek. Kapkodom a levegőt, mint akit víz alá nyomtak, és nem engednek levegőt venni. Úgy érzem, egy sötét pincében vagyok, nincs levegőm, nem látok semmit, csak annyit érzek, hogy ütni fog, és nem tudom honnan kapom az ütést. Menekülnék, de nem tudom, merre induljak, mindenhol falakba ütközöm. Már nem félek. Csak várom, hogy lesújtson, utoljára. Egyet még elviselek, aztán vége….
Felébreszt. Nincs semmi baj, csak rossz álom volt, ő itt van, velem van, vigyáz rám, simogat, amíg újra elalszom. Csak aludjak, holnap már sütni fog a nap, holnap már jó lesz minden. Holnap.
Átkarol, érzem az illatát. Igen, holnap már sütni fog a nap, és nincs már sötétség, csak a lelkem mélyén, amit eltemettem, amire köveket dobtam, hogy soha ne kelljen újra látnom, éreznem.
Elfordul, látom a hátán az egész hátát beborító tetoválást. Bevarrt szájú nő…. Mintha tükörbe néznék
. 
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: