Titok

Megdöbbentő, hogy az ember milyen képet tud magáról, a magánéletéről, a családjáról mutatni a környezete felé. Amihez nyilván a valóságnak semmi, de tényleg semmi köze nincs. 

 Az ex, az a rendes ember, aki annyit dolgozott, olyan csöndes volt mindig, soha se ivott, soha se szólt egy rossz szót sem senkinek, mindenkinek segített… hát elváltam tőle? 

El.

– Dehát olyan szépen éltetek! 

Szépen. Baromi jól megtanultuk, hogy hogyan mutassunk szép képet a külvilág felé, annyira valósnak, igaznak tűnt egymást kézen fogva nevetni, hogy néha még én is elhittem, hogy mi tényleg így élünk. Amíg be nem zárult mögöttünk a lakásunk ajtaja, és meg nem kezdődött egymás kivéreztetése. 

Van ilyenkor az emberben egy furcsa szégyenérzet. A végletekig titkolni, hogy mi zajlik a zárt ajtók és lehunyt szemek mögött. Mert szégyenled. Azt, hogy veled ezt meg lehet tenni, és tehetetlen vagy, és úgy érzed, még mindig jobb így élni, mint egyedül. 

Sőt, tovább megyek! Nem csak titkolja az ember, hogy hogyan is él, hanem még falaz is a másiknak, mentegeti, védi. Hogy nem azért nem karácsonyozik velem a férjem, mert egy érzéketlen bunkó, hanem mert épp fontos dolga akadt. Tudod ilyenkor, hogy egy nagy kupac szar az egész, amiben élsz, pontosan tudod! De próbálod a kupacot megszórni csillámporral, szép piros masnikat akasztgatni rá, hogy hátha… De a kupac szar attól még kupac szar marad, és nincs az a mennyiségű csillámpor, ami az egész lényegén változtatna. 

Aztán egyszer eljön az a pont, hogy dönteni kell. Vagy megfulladok ettől az egésztől, amit van pofája életnek nevezni, vagy rombolok mindent és megyek tovább. Én ezt tettem, de az utolsó pillanatban jöttem fel a víz alól, mielőtt még megfulladtam volna. 

Egy év telt el azóta. Ma már beszélek róla bárkinek. Általános dolgokat, amiért az emberek legtöbbje válni szokott. Ennyivel meg is elégszik mindenki. A pontos okokat, a sokkal durvább okokat senki nem tudja, csak én meg ő. Vagy talán ő nem is igazán? Akkor csak én. Ez az igazi titok, amit csak én tudok. Egy életen át hordozom, soha nem fogom elfelejteni, hogy miket éltem át mellette, miatta, és tudom, hogy tanultam belőle.