Ki mondja meg, hogy ilyenkor mit kell csinálni?
Az anyám? A felét sem tudja, hogy hogyan éltünk, óvtam őt ettől az egésztől. A kollégáim? Egymásnak teljesen ellentmondó dolgokat javasolnak, csak kapkodom a fejem a sok infó között, és még jobban elbizonytalanítanak. Barátok? Nem sok van. Akinek számít a véleménye, az lazán kezeli, és azt mondja, hogy tökéletes, ahogy csinálom a dolgokat. WTF? Rohadtul nem csinálok semmit, csak állok a sarokban magamban, állat szokott így reszketni, amikor már emelik a bunkót, hogy lesújtsanak rá. Barátnők? A leggázabb tanácsokat adják. Bulizzunk.. .aha, persze… Válogatott kínzásokat találnak ki az ex felé… na ne, erre most nincs szükségem. De akkor mire van? Időre! És akkor mi történik, ha telik az idő? Semmi. De majd meglátom, hogy napról napra jobb lesz, de ezt csak utólag fogom érzékelni.
Majd én eldöntöm. Internet. Mit kell csinálni szakítás után? Basszus, ezeket kik írják??? Romantikus film, vörösbor és százas zsepi? Na ne…
Összepakolom a cuccait. Hangosan kimondom a szitkozódó szavakat. Olyan vagyok, mint a nagyanyám, ő is ezt csinálta. Hatásos. Ital kell, erős. A szekrény aljában találok egy üveg whiskyt, fasza! Nem túl nőies, de nekem most erre van szükségem.
Alig vitt el valamit magával. Majd valamikor elviszi, ami itt maradt. Nem érti, hogy nekem szar, hogy mindenhol az ő cuccait látom.
Ruhák. Cipők. Műszaki cikkek. Közös fényképek.. egy sem kell, mind megy a zsákokba, lehetőleg jó magasról beleejtve, had csörögjön az üveg képkeret. Erőszakos vagyok és dühös és zavarodott. De gépiesen nyomok be mindent a zsákba, mintha tíz év tapasztalatát nyomnám bele. Sírok. Hiszen nem csak rossz volt benne, jó dolgok is, amik miatt olyanná váltam, amilyen vagyok.
Kész. Minden bezsákolva, a garázsban, majd elviszi.
Az elmémben, a szívemben hogy lehet összecsomagolni, szelektálni? Idő!!!!!!!!!!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: