Idő

Az ember észre sem veszi, hogy már rügyeznek a fák, zöld a fű, süt a nap. Öt hónapja bezárkóztam egy fekete burokba, mire ezt felfogtam, addigra a burok már szépen lassan elkezdett megpattanni, és leperegni rólam. Május van.

Mindent túl lehet élni, ilyen a vérem, ilyen a fajtám, a legnagyobb fájdalmakon is túl lehet lendülni. Csak idő kell. Az idő pedig telik, és nekem sem oszottak kilenc életet!

Láttam ezt a pasit már többször. Csak nem hittem a szememnek. Hogy egy ilyen pasi, mint ő, tényleg, de tényleg engem néz. Teltek a hetek, minden héten láttam, már köszönt is, mosolygott, de semmi több. Nem tudom ki ő, de nem ugyanaz a kategória vagyunk.

Megy a meló ezerrel, muszáj dolgoznom, mert kell a pénz, kell, kell a pénz! Egyedül vagyok, nincs segítségem. Bár már nem kell eltartanom őt, de mindig attól rettegek, hogy történik valami és nem lesz segítségem, nem lesz pénzem.

Kell néhány új ruha. Lila. Nem tudom miért, de kellenek a színek. Ma megyek utoljára pszichológushoz. Öt hónapja, heti egy alkalom, kőkemény! Mondom a lila ruhát neki.

– Tudod mit jelképez a lila szín?

– Fogalmam sincs.

– A kiegyensúlyozottságra való törekvést.

Mondom neki, hogy februárban köldökékszert lövettem, lila kővel. Na ez elég fasza!

Megint ott az a pasi, megbabonáz, érzem a szikrát, ahogy elmegyek mellette. Tipikusan levetkőztet a szemével, megborzongok tőle. Mint a mágnes, vonz. Jól áll neki az egyenruha.

A panzióban ahogy hozzám ér, olyan, mintha felhasítanák a bőrömet. 30 fok van, a nap besüt az ablakon.  Áll az ablakkal szemben, lassan veszi föl az inget, barna a bőre, jól áll neki a napsütés. Fullra van tetoválva a háta. Bevarrt szájú nő, vajon mit jelképez?

– Mennyi az idő?

– Fél kettő múlt öt perccel.

– Sietnünk kell, nemsokára hazaér.

Rózsika néni, a recepciós nem tud visszaadni az ötezresből. Tördeli a kezét a zsíros üvegpulton. Ötezer egy órára. Majd ha legközelebb jövünk, akkor csak négyezret fog elkérni. Nevet. Tudja ő is, hogy nem lesz legközelebb.