Bez\u00e1rk\u00f3ztam. Bez\u00e1rk\u00f3ztam a kis sufniba, azt hiszi, valamit pakolok, keresek. El\u0151le z\u00e1rk\u00f3ztam el, hogy ne l\u00e1ssa rajtam, hogy mire k\u00e9sz\u00fcl\u00f6k. Titokban sz\u00edvom a cigit, j\u00f3l esne most egy ital, egy kis plusz er\u0151.<\/p>\r\n
Janu\u00e1r 1. van, \u00faj \u00e9v, sz\u00e1momra \u00faj \u00e9let. \u0150 m\u00e9g nem tudja. Nem tudja, hogy \u00e9n tudom. Hogy nem dolgozni volt, nem a sok munk\u00e1t\u00f3l f\u00e1radt meg, hanem felszedett egy n\u0151t. M\u00e1r m\u00e1snap r\u00e1j\u00f6ttem. H\u00e1rom napig gy\u0171jt\u00f6ttem az er\u0151t, hogy ki tudjam mondani, hogy most m\u00e1r el\u00e9g!! A t\u00edz \u00e9ven \u00e1t tart\u00f3 len\u00e9z\u00e9snek, meg nem becs\u00fcl\u00e9snek, az egy helyben toporg\u00e1snak.<\/p>\r\n
Telnek az \u00f3r\u00e1k, sz\u00f3l a zene, \u00e9s tudom, hogy ma megteszem. Tudom, hogy mindketten belehalunk, de ez az, ami m\u00e1r nem f\u00e9r bele. Ha \u00f6t \u00e9vvel ezel\u0151tt teszi meg, megbocs\u00e1jtom. De az utols\u00f3 csepp m\u00e1r nem lecsordul a poh\u00e1r sz\u00e9l\u00e9n, hanem sz\u00e9trobbantja. Nem \u00e9rdekel semmi, csak el\u0151t\u00f6r bel\u0151lem az \u00f6nz\u0151, a vad, hogy igenis, \u00e9n is sz\u00e1m\u00edtok, saj\u00e1t magamnak \u00e9n kell, hogy az els\u0151 legyek!<\/p>\r\n
R\u00e1k\u00e9rdezek, nem is sejti, hogy tudom. N\u00e9z a szemembe, az arca olyan, mint t\u00edz \u00e9vvel ezel\u0151tt, rezzen\u00e9stelen, \u00e9s csupa j\u00f3t lehet r\u00f3la felt\u00e9telezni. N\u00e9z a szemembe, \u00e9s nyomja a hazug dum\u00e1t. Dolgozott, kocsik\u00e1zott, itt ott j\u00e1rt. N\u0151? Mir\u0151l besz\u00e9lek?!<\/p>\r\n
A retin\u00e1mba \u00e9g a pillanat. N\u00e9z a szemembe, besz\u00e9l, nyugtat, \u00e9s \u00e9n tudom, hogy hazudik.<\/p>\r\n
Konkr\u00e9tumokat mondok, hogy \u00e9rezze, ez most elszakadt, itt most penge\u00e9len t\u00e1ncolunk mind a ketten. Nem tudok nyugodt maradni, nem ismerek r\u00e1 a saj\u00e1t hangomra. \u00a0A t\u00edz \u00e9ve elfolytott indulat t\u00f6r el\u0151 bel\u0151lem. \u00a0T\u00edz \u00e9v s\u00e9relme, t\u00edz \u00e9v f\u00e1jdalma, a k\u00edn \u00e9s k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s, hogy m\u00e1sk\u00e9nt is lehetett volna.<\/p>\r\n
M\u00e1r tudja, \u00e9rzi, hogy hi\u00e1ba ferd\u00edti a val\u00f3s\u00e1got, mindent tudok. Azt is, hogy kivel, hogy h\u00e1nyszor, m\u00e9g a v\u00f6r\u00f6sbor m\u00e1rk\u00e1j\u00e1t is tudom, amit ittak. Egy alkalom volt, tudom. \u00d6sszeomlik, s\u00edr. K\u00e9tszer l\u00e1ttam s\u00edrni t\u00edz \u00e9v alatt. \u00c9n is s\u00edrok. Mit siratunk? Azt, amik voltunk, amik lehett\u00fcnk volna, ha nem \u00e1llunk t\u00e9rdig a c\u00e9ltalans\u00e1g iszapj\u00e1ban. Hiszen csak c\u00e9lozgattunk \u00e9vekig, de soha nem mert\u00fck megh\u00fazni a ravaszt.<\/p>\r\n
S\u00edrunk. Tudjuk, hogy ennek most v\u00e9ge. Egyik\u00fcnk sem meri kimondani, hogy nem a f\u00e9lrel\u00e9p\u00e9s miatt, hanem az elm\u00falt \u00e9vek miatt. Nem ment. Valahol a lelk\u00fcnk legm\u00e9ly\u00e9n megk\u00f6nnyebb\u00fclt\u00fcnk mindketten. F\u00e1j. F\u00e1jni fog sok\u00e1ig, de tudom, hogy jobb lesz n\u00e9lk\u00fcle. Egy t\u00e9glafal voltam, de \u0151 sz\u00e9pen lassan, tal\u00e1n akaratlanul elkezdte kil\u00f6kd\u00f6sni a t\u00e9gl\u00e1kat. Egyenk\u00e9nt. Ma \u00f6sszed\u0151lt a fal, \u00e9s tudom, hogy \u00fajra lesz \u00e9p\u00edtve, de ez m\u00e1r soha t\u00f6bb\u00e9 nem lesz ugyanaz a fal. Hell\u00f3 vil\u00e1g, \u00fajra itt vagyok!<\/p>","type":"rich"}